Sokszor elsz�rnyedek magamt�l,
hogy egy-egy rossz �ra alatt
mi minden megfordul fejemben,
mennyi f�rtelmes gondolat;

s ha visszan�zek t�z-h�sz �vre,
bûn�kre - mennyi t�ved�s! -
majdnem revolvert ad kezembe
a k�sei sz�gyenkez�s.

�s lassan m�gis belenyugszom:
Ilyen voltam, h�t mit tegyek?
Ak�rhogy b�nom is ma ezt, azt,
megv�ltoztatni nem lehet.

�s ez a megv�ltoztathatatlan,
amit most m�r v�llalni kell,
azzal vezekeltet a rossz�rt,
hogy sohase felejtem el;

de vigasztal is, j�ra oktat:
szeretni, ami emberi -
piszkoss�gaimb�l tanultam
m�soknak megbocs�tani.