Paulo Coelho id�zetek

Zah�r

Az igazi szabads�g nem az elk�telezetts�g teljes hi�ny�t jelenti, hanem azt, hogy k�pes vagy �n�ll�an d�nteni �s elk�telezni magad amellett, ami neked a legjobb.

Amikor az emberek elhat�rozz�k, hogy szemben�znek egy probl�m�val, olyankor val�j�ban r�d�bbennek, hogy sokkal t�bbre k�pesek, mint hitt�k.

Ha �gy viselkedem, ahogy az emberek elv�rj�k t�lem, akkor a rabszolg�jukk� v�lok.

Ha valaki elmegy, az az�rt van, mert j�nni fog helyette valaki m�s.

Hi�nyzik bel�l�nk a kell� b�tors�g, hogy merj�k k�vetni a jeleket �s az �lmainkat. Lehet, hogy ett�l vagyunk szomor�ak?

Senki sincs egyed�l a szenved�seiben - mindig akad valaki, aki ugyan�gy gondolkodik, ugyan�gy �r�l �s ugyan�gy szenved, mint mi, �s ez er�t ad, hogy b�trabban szemben�zz�nk az el�tt�nk �ll� kih�v�sokkal.

Ha valaki k�pes szeretni a t�rs�t el��r�sok �s felt�telek n�lk�l, az az isteni szeretetet testes�ti meg. �s ha testet �lt benne az isteni szeretet, akkor a felebar�tait is szeretni tudja. �s ha szereti felebar�tait, akkor �nmag�t is szeretni fogja. Ha pedig szereti �nmag�t, a dolgok a hely�kre ker�lnek.

Abszol�t szabads�g nem l�tezik, helyette csak a v�laszt�s szabads�ga l�tezik, vagyis az, hogy magunk v�lasztjuk ki, mi mellett k�telezz�k el magunkat.

A "szerencse" val�j�ban nem m�s, mint hogy az ember k�r�ln�z, hogy megl�ssa, hol vannak a bar�tai: mert az angyalok az � szavaikon kereszt�l hallatj�k a hangjukat.

Isten tudja, hogy mindannyian az �let m�v�szei vagyunk. Egyszer v�s�t �s kalap�csot ad a kez�nkbe, hogy szobrot faragjunk, m�skor ecsetet �s fest�ket, hogy fess�nk, megint m�skor pedig pap�rt �s tollat, hogy �rjunk. De soha nem fogom tudni haszn�lni a kalap�csot a v�sznon, sem az ecsetet a szobron. Ez�rt m�g ha nehezemre esik is, el kell fogadnom a mai �ld�sokat, akkor is, ha �ppen nem �ld�snak �rzem �ket, hanem �toknak.

El�g, ha tudjuk, hogy az �let alapvet� k�rd�seire soha nem kapunk v�laszt, �s m�gis tov�bb tudunk menni.

B�rmikor �jrakezdhetem azt, amit most csin�lok, de az �lmom, az nem v�rhat. Vagy engedelmeskedem neki, vagy kit�rl�m az agyamb�l.

A szenved�s abb�l fakad, hogy elv�rjuk, hogy �gy szeressenek minket, ahogy elk�pzelt�k - ahelyett, hogy hagyn�nk, hogy a szeretet �gy nyilv�nuljon meg, ahogy akar: szabadon, zabol�tlanul, ereje telj�ben, vezetve minket, megakad�lyozva, hogy meg�lljunk.

Az embereknek meg kell �rteni�k, hogy senki sem j�tszik cinkelt lapokkal, egyszer nyer�nk, m�sszor vesz�t�nk. Ne v�rd, hogy visszakapj valamit, ne v�rd, hogy �szrevegy�k az er�fesz�t�seidet, hogy felfedezz�k a tehets�gedet, hogy meg�rts�k a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell z�rni. Nem b�szkes�gb�l, nem az�rt, mert nem b�rsz tov�bb harcolni, nem is g�gb�l, hanem egyszer�en az�rt, mert m�r nem r�sze az �letednek. Z�rd be az ajt�t, cser�lj lemezt, takar�tsd ki a h�zad, r�zd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki volt�l, �s legy�l az, aki vagy.

Csak az a fontos, hogy �ber l�gy, mert a leck�k mindig akkor j�nnek, amikor k�szen �llsz a befogad�sukra, �s ha figyelsz a jelekre, mindig mindent megtanulsz, amire sz�ks�ged lesz a k�vetkez� l�p�shez.

Azon a napon, amikor az ember beengedi sz�v�be az igaz szeretetet, mindaz, ami j�l el volt rendezve, �sszekusz�l�dik, �s megrend�l minden, amit helyesnek �s igaznak tartottunk. A vil�g teh�t akkor v�lik val�div�, amikor az ember megtanul szeretni - eg�szen addig csak hissz�k, hogy tudjuk, mi a szerelem, de nincs b�tors�gunk szemben�zi igazi val�j�val. A szerelem vad er�. Ha meg akarjuk zabol�zni, elpuszt�t. Ha b�rt�nbe akarjuk z�rni, a rabszolg�j�v� tesz. Ha meg akarjuk �rteni, cserbenhagy �s �sszezavar.

Tizenegy perc

�s akkor a testek megtanulnak a l�lek nyelv�n besz�lni, �s ez a szex, ez az, amit odaadhatok annak a f�rfinak, aki visszaadta a lelkem, b�r � m�g nem tudja, milyen sokat jelent nekem. Ezt k�rte t�lem, �s meg is fogja kapni. Azt akarom, hogy nagyon boldog legyen.

A legfontosabb tal�lkoz�sokat a lelkek el�re megbesz�lik egym�ssal, amikor a testek m�g nem is l�tt�k egym�st.

Az �letnek csak akkor van �rtelme, ha van kivel megosztani az �rz�seinket.

A portobelloi boszork�ny

Az ajt�k az�rt voltak z�rva, mert soha nem �rtettem meg, hogy �n vagyok az egyetlen szem�ly, aki kinyithatja �ket.

Most menj vissza azokhoz az emberekhez, akik azt gondolj�k r�lad, hogy mindent tudsz. Gy�zd meg �ket arr�l, hogy igazuk van – hiszen mindannyian tudunk mindent, csak az a k�rd�s, hogy elhissz�k-e.

�s nekem v�lasztanom kellett, hogy azt vesz�tsem-e el, ami sz�momra most a legfontosabb – a n�t, akit szeretek -, vagy mindazt a szabads�got �s lehet�s�get, amit az �let m�g k�n�l nekem.

Igyekszem vid�ms�got sz�nlelni, amikor pedig nem vagyok vid�m, leplezni a szomor�s�gomat, hogy ne okozzak b�natot azoknak, akik annyira szeretnek, �s annyira agg�dnak �rtem.

�n �szint�n sz�lva nagyon �lvezem, amikor egy f�rfi kinyitja nekem az ajt�t, �s maga el� enged. Az etikett azt mondja: "Az�rt kell kinyitnom neki az ajt�t, mert t�r�keny �s gyenge." �n viszont azt gondolom: "�gy b�nik velem, mint egy istenn�vel, kir�lyn� vagyok.

Ha majd belef�radsz abba, hogy az legy�l, aki nem vagy, akkor majd v�gre �lvezheted az �letet. Id�vel r�j�ssz, hogy ez nemcsak �r�met szerez, hanem valami sokkal m�lyebbet ad: �rtelmet az �letednek.